Ablakaink szigetelése akár elöregedett, akár eredetileg sem volt tökéletes, sok fejfájást tudnak okozni a réseken át meleg levegő formájában kiszökő forintok, a beáramló hideg és az állandóan párás üvegek – főként a hideg idő beálltával. Talán mondani sem kell, mennyire alapvető, hogy gondoskodjunk a megfelelő szigetelésről egyrészt valóban a takarékosság miatt – hiszen egy jól szigetelt lakás akár 20-40%-kal csökkentheti a fűtés költségeit -, másrészt ablakaink védelme és otthonunk komfortja érdekében.

Sokan hajlamosak úgy gondolni, ha a házban bármilyen szerelésre vagy javításra van szükség, azonnal szakembert kell hívni. Bár sok esetben tényleg jobban járunk, ha hozzáértő segítségét kérjük, az ablakszigetelés nem tartozik azok közé a munkák közé, amit otthon saját kezűleg ne tudnánk elvégezni. Ha a szükséges eszközeinek megvannak, hozzá minimális barkácstapasztalat és egy kis kézügyesség, már kezdhetjük is.

Ha a legegyszerűbb, leggyorsabb és legkevesebb kosszal járó módszert szeretnénk választani, az ablakszigetelő profilokat nekünk találták ki. Ezek a polifoamból készült P és D profilú szigetelőanyagok nemcsak szaküzletekben, hanem egyszerű  háztartási boltokban és nagyobb áruházakban is beszerezhetők. Eszközigénye ennek a szigetelési eljárásnak tulajdonképpen nincs is, hiszen a profilok öntapadósak, legfeljebb egy olló vagy kés kell a méretre vágásukhoz. A profilok felragasztása előtt tisztítsuk meg a felületet, majd alaposan töröljük szárazra. A fóliát ne egyben távolítsuk el a már méretre szabott profil hátuljáról és ne egyszerre ragasszuk fel az egész csíkot, hanem mindig szakaszonként haladjunk, mert így sokkal pontosabban, egyenesebben tudjuk felilleszteni a profilokat. Ez a szigetelési eljárás nagyon közkedvelt, az ablakok minden típusánál alkalmazható és olcsó is, ugyanakkor megvannak a maga hátrányai. Az ablakoknál lecsapódó párának a polifoam nem tud ellenállni, magába szívja azt, ezzel pedig a ragasztóképessége is megszűnik. Ha polifoamot használunk, számoljunk azzal, hogy nagyjából egy évszakot szolgálnak ki ezek a ragasztócsíkok, utána mindenképpen cserélni kell őket, hiszen a felpöndörödő profiloknak már semmilyen szigetelőképességük nincs, másrészt rendezetlen, elhanyagolt látványt nyújtanak.

Ugyanezen az egyszerű elven működnek az öntapadós szivacscsíkok is. Ma már ritkán használják, elavult szigetelés módszernek számít, hiszen a szivacs nem ideális szigetelőanyag és még a polifoamnál is jobban magába zárja a nedvességet, a végeredmény pedig ugyanaz, mint az imént említett eljárásnál. Emellett a szivacs könnyedén elporlad és hamar koszolódik. Mérlegre téve több hátránnyal, mint előnnyel rendelkezik.

Kedvelt szigetelési eljárás a sziloplaszt használata. Az ablaknyílót körbenyomjuk sziloplaszttal és mielőtt megszáradna, ráhelyezünk egy fóliát, majd rázárjuk az ablakot. A tok és az ablaknyíló közti sziloplaszt így pontosan olyan vastagságban fog megkeményedni, hogy eltömítse a réseket. A sziloplasztos szigetelés előnye, hogy elvetemedett ablakoknál is alkalmazható, mivel kiegyenlíti a felületet. Hátránya viszont, hogy az időjáráshoz, a hőmérsékleti ingadozásokhoz nem tud kellőképpen alkalmazkodni, túlzottan megkeményedik, a szigetelőképességét elveszti. A sziloplaszt esetében a csere sem olyan egyszerű, hiszen rendkívül nehéz eltávolítani a maradványait az ablakról. Az újból felvitt sziloplaszt pedig csak vastagítani fogja a korábbi rétegeket. Ez azontúl, hogy nem éppen esztétikus, az ablak záródását is károsíthatja. Ezen módszer használatát nem ajánljuk!

A kaucsukból készült ablakszigetelő gumik nem tartoznak a hosszú életű szigetelőanyagok közé. A pára ugyan nem árt nekik, de a napfény, az UV-sugárzás annál inkább. Ennek hatására a kaucsuk hamar megkeményedik, berepedezik és elvetemedik, vagyis teljesen elveszíti szigetelőképességét. Ettől a módszertől szintén ne várjunk hosszútávú, tartós megoldást, a kaucsuk profilok folyamatos ellenőrzése és időszakonkénti cseréje mindenképp szükséges.

Bővebben: Ablakszigetelés házilag | Ablakszigetelés az ablakszigetelő-től.